Földrajz			
		
		
Kövi Pálnak

Térkép lett a táj,
az emlékezet
már mindig elejt
egy-egy részletet.
Térkép lett a táj
s nevek, - ilyenek,
hogy Katlangödör, 
meg Feketevíz.
Az emlékezet
veszti fenekét,
mint rozsdás vödör.
Nyírjes, Kiskanyar
Papdomb, Nagyliget, 
- Kincsempuszta ...
Menj, fiam, a szûgyi útra,
a nyulaknak
tépjél friss füvet,
Térkép lett a táj,
s tréfás versikék,
és felhô a nyáj,
mindent eltemet,
megmarad a név:
Strézs, Hugyag, Varbó,
a csitári vak ló.
		
(Elválasztás, Róma, 1963.)

		
Gyarmati képek
		
		
I. 

Ma éjjel megjelent álmomban
Ivanics, a vitustáncos,
szeme a homlokom betörte,
nagy szeme: a kéksugáros.

Hegesztô-pisztoly tekintete
átégeti koponyámat,
imbolygó kéklángú nézése
húsz év távlatából támad.

Libegô fekete kabátja:
gyermek-szíveknek gyötrelem,
sápadt és borostás orcája:
ifjú szûzeknek förtelem.

Emlékszem, feje mint kalapács
csengette a macsakakövet,
Förtelmes ütemes kopogás,
feledni húsz éve nem lehet.

És minden éjszaka feltûnik
Ivanics a vitustáncos.
Nagy szeme sistergô mennydörgés,
villám-korbács: kék sugáros.

II.

Szörny lapul a fáskamrában,
szén-szeme ragyog,
forgácshaja, gyujtósújja,
husángkarja, tôketörzse,
kutácslába,
arcán penész borostája,
- rücskös képe vigyorog.

Szörny lapul a fáskamrában
szén-szeme ragyog.

III.

Bajszán a zúzmarát
csodáltam én leginkább
pálinka-leheletû isten,
kis és nagy fiókok között
trónoló Jupiter

A ruhája szagát
még mindig ide érzem,
százféle fûszer pácolta át,
tíz-fajta szappan, törköly
s petróleum gôze.

Este banánt hozott,
fügét meg csokoládét
Újév napján nagy könyveiben
számolgatta a hasznot
többnyire hasztalan

Egyszer becsomagolt:
két inget, a Faustot
németül, meg pár apróságot
Azt mondta: végleg elmegy,
aztán mégis maradt.

Aztán mégis maradt
és én hagytam el ôket 
Tejeskannák ingó tornyáról 
intettem végsô búcsút
immár három éve.

Immár három éve
És most már szelídülten,
de még görnyedtebb háttal jár-kel
Szegény anyámnak néha
még virágot is vesz.

Lexikonokat búj,
rongyos baedeckerekbôl
olvassa ki hogy merre járunk,
s ô írja meg nekünk, hol
mi a látnivaló.

A ruhája szagát
még mindig ide érzem

Nagy vörös keze
vezet a sötétben
Szavamban ô szól,
mikor csecsemô-lányom
loppal becézgetem.
		
(Elválasztás, Róma, 1963.)