Szülôföld
Anteus volt az? - ki erôt a harcra
viadalokon a földtôl kapott.
S halála is - emelkedés volt,
- úgy fojtották meg, levegôben tartva.
Én is, akit az élet sok kudarca
kifárasztott már - sokszor fulladok.
Csak hozzád érek, s újra új dalok
öntenek el, te lankás Ipoly partja.
Ha gondjaim, mint árnyak megzavarnak
hozzád futok haza - Balassagyarmat.
A gyermekkor a város szélin áll.
Enyém az ég és nincsen lehetetlen.
A "csapatom" ott vár a kisligetben,
s elôttem buvik a cingár halál.
Balassagyarmat, 1954. augusztus 29.
(Feltámadás, Bp. 1955.)
Madách
"Göthös, tyúkmellû tekintetes úr,
szegény...
- mondták -
köhögés fojtogatja..."
és félreálltak, kalapjuk levéve
a parasztok, ha mellettük elzörgött
kopott kocsija Balassagyarmatra.
Mosolyára ki emlékszik? Bajusza,
e két varjúszárny mikor rándult széjjel?
"A sok könyv ... - súgták - jobb, ha térdenállva
betelünk szépen Isten kegyelmével..."
Nyomában - ki tudta? - szinte zúgott
az emberiség sorsa. Az eperfák
beleroskadtak, hogy tartani bírják
a nehéz eget, hol Ádám háborúzott;
térden csúsztak a gazos krumpliföldön
"milliók egyért"; kerge kártyahôsök
kiabálták: "az kell, Gyarmatra, börtön!"
s forradalmak felhôje kergetôzött.
Éva! Hördült fel néha, Éva! Éva!
S a pénzt sürgetô levéltöredékek
mögött szétnyílt a selymek hasadéka
és Fráter Erzsi fehér bôre fénylett
Mi volt itt még, ami vonz, ami tarthat?
Ha van korában ûrhajó a Holdba,
ô az elsô, ki vérthányón, bomolva
nekiindul a kísérleti startnak.
De csak ez volt, a sárba-porba-fulladt,
szívszakasztó dombokkal teli Nógrád.
Papírra dôlt,
- maga sem tudta mit tesz -
leírt mindent, mit éltünk s újraélünk,
egy szállni vágyó nemzet vízióját.
Salgótarján (Karancs Szálló), 1964. április 18.
(Háló nélkül, Bp., 1964.)
|
