Sokféle módon, sokféle mûfajban tûnik fel Balassagyarmat az évszázadok során. Hol a históriás ének, hol az útleírás vagy az életrajz, hol meg a regény villantja fel a város régi napjait és embereit; s talán a mûfaji változatosság teszi éppen, hogy jellemzô és eleven képekben tárulhat elénk lakóhelyünk történelme.

A XVII. század végén újjáépített Gyarmat - mint a Balassák és a Zichyek szeniorátus birtoka - nehezen tér magához. Egy alispáni felterjesztés szerint "Nógrádban nincsen város, sem mezôváros... ahol terményeket adni és venni lehet." Ezekben az években kezd elébekerülni Gyarmatnak Losonc. Nálunk csak a XVIII. század közepén lendül neki újra az ipar és a kereskedelem. A polgáriasulásra olyan sokat adó - de a hasznát kiméletlenül lefölözô - Balassa Pál iparosokat, vargákat és "posztós mesterembereket" hív szeniorátus birtokára, s görög és zsidó kereskedôk letelepülését engedélyezi. Kaszárnyát építtet és új templomot, az Óvárost egy egész utcával bôvíti. Gyarmat újra a mezôvárosi szint felé tart; 1740-ben hetivásár-engedélyt kap; 1752-tôl a város bíráját polgármesternek nevezik.