Színház, gôzfürdô, tramway vagy villanyos nem létezik, szóval mindazon kényelem hiányzik, ami Sopronban megvan. Eleinte el voltam keseredve, késôbb azonban reá jöttem, hogy valami bûzlik Dániában, akarom mondani Bojtorjánba és elhatároztam, hogy Sopronban szerzett gazdag tapasztalataimnál fogva rendet csinálok a városban és a városházán. Elhoztam diadalmenetben szeretett családomat és beiratkoztam azaz beléptem egy asztaltársaságba, ahol barátságos örömmel fogadtak. Legelsô teendôm a várost szidni, ami általános helyesléssel és megelégedéssel fogadtatott s azon reményemnek adtam ôszinte kifejezést, hogy két-három év múlve sikerülend a város külsô és belsô képét gyökeresen megváltoztatni, ha bejuthatok a képviselôtestület tagjai közé. Kifejtettem részletes programomat és mint kitûnô reformátor nemcsak az asztaltársaság tagjai elôtt lettem tekintély, de hirnevem túlszállott a vendéglô falain is.