Író és újságíró, kora egyik legnépszerûbb mûfordítója. Tagja volt a Tizek
Társaságának, Petôfi asztaltársaságának és a Kisfaludy
Társaságnak. Anyegin-fordítása (Anyegin Eugen, 1866) a magyar
mûfordításirodalom egyik remekmûve. Barátja és
életrajzírója volt Madách Imrének.
Az alábbi szövegek egyike egy novella-részlet,
a másik abból a naplóból származik, amelyet 1849
júliusában és augusztusában írt rejtôzködése
színhelyén, Vanyarcon.
Egy nagyreményû fiú története
Kézirat, részlet.
Póka Örzse (dajkám volt egykor, aztán bizalmas
cselédül maradt házunknál, s a dada név rajta ragadt),
a csodás mesékbôl kifogyhatatlan Póka Örzse tovább mesélt a téli
est félhomályában a meleg kályha mellett, hová minket mesével
csak azért csalogata be, hogy a csúszkálást vagy a hóember-rakást
már egyszer abbahagyjuk. Minket,
azaz engem és Pistát, harmadik szomszédunk fiát,
kenyeres pajtásomat, gyermekkori
játékaim, csínyjeim és tanulmányaimnak egyiránt hû
osztályosát. Ô volt a nyugtalankodó,
a mese-félbeszakító, a mindent tudni vágyó, ki a
szegény dadát száz oly kérdéssel ostromolta, melyre
felelni nem tudott, ô törte a fejét egyre azon a
geográfiai problémán, hol lehet az az óperenciás tenger
s Póka Örzse minden fogadkozása dacára erôsen feltette
magában, nôjön meg csak, túlmegy ô hetedhét országon,
s felkeresi az óperenciás tengert, ha a világ végén
lesz is. Igaz, hogy akkor (mintegy nyolc évesek lehettünk)
még csak Magyarországról és különösen Nógrád megyérôl volt
körvonalazottabb földrajzi fogalmunk, mely vármegyében
a Kistükör szerint - "Kell járni nagy sáron, gyarmati,
szécsényi, losonci Vásáron" - a megye s az ország
térképét ablakon át többször le is másoltuk, de túl ezen
meglehetôs terra inkognita volt nekünk a világ többi része...
Naplója 184-49-bôl
Kézirat
Négy órakor hajnalban már kocsin ültem s Ordason keresztül,
hol sógorom beteget látogatott, tíz óra tájban Gyarmatra
értünk. Bátyám egyenes, ôszinte szívességgel fogadott.
Erzsi, szinte a két gyermek közül egyik sem
volt otthon. A két testvér sok ideig nem látta egymást,
van mirôl beszélni s én legfôképpen azért
örültem Lajossal találkozni, mert ô Ninámat ismeri s így volt
kivel beszélni róla. - Kérdezte, hogy Putnokról
visszatéret mért nem szálltak hozzá.
Este a közeli podluzsányi fürdôbe kocsiztunk ki, s
kerülve az ott lévô bár kevés vendéget, kis séta után haza
tértünk. - Bátyám tartóztat, maradnék több idôre nála,
de én a felett, hogy Vanyarcot biztosabbnak tartom,
oda már csak sietek vissza... És így holnap reggel ismét
vissza, számkivetésem helyére!
|