Budapesten születtem 1950-ben. Tizennégy éves koromtól
mûvészeti anatómiát, festészetet, képzômûvészetet és különbözô
mûvészeti technikákat tanultam.
A huszas éveim elején mint porcelán tervezô, majd mint
irodalmi illusztrátor dolgoztam.
1975-ben felvettek a Rézkarcoló Mûvészek Alkotó Közösségébe, ahol
nemzetközileg jól ismert mûvészekkel dolgozhattam.
Közel 40 kiállítást rendeztek munkáimból hazai galériákban.
Az elsô külföldi bemutatkozásom 1980-ban Stockholmban
történt.
Azóta folyamatosan vannak kiállításaim fôleg Európában.
Néhány a fontosabban közül:
1981 Frankfurt,
1982 Sondenborg, Koblenz,
1983 Kaiserslautern,
1984 Brüsszel,
1985 Bécs, Brüsszel, Duisburg,
1986 Meiderich,
1987 Hinterbrühl,
1988 Oberhausen,
1989 Bécs,
1990 Freudenstadt,
1991 Feldbach,
1992 Neumark,
1993 Klosterneueburg, Moulin Rouge, Bécs.
Ezalatt én mûvészeti anatómiát tanítottam Németországban és
Ausztriában.
Nemrég indítottam el magán mûvésziskolámat tehetséges
fiatalok számára, hogy megismerjék a mûvészeti technikákat.
Munkámat elsôsorban a szürrealizmus motiválja, mely témák
középpontjában az emberiség áll.
Legutóbb egy háromdimenziós ötletemet kôbe vésték: szobrokat
készítek.
Munkáim nem beszélnek, hanem mutatnak valamit. Olyanok, mint a
pantomim. Az egész világ számára fogyaszthatók. Én vagyok az
egyetlen, aki korlátokat állítok fel magamnak a témák kiválasztásában.
Szabad vagyok, de nem vagyok sem fanatikus, sem szélsôséges.
Sokat tanultam a teremtésrôl, de a Homo Ludens-rôl nem eleget.
Az emberi kapcsolatok variációja határtalan. A szeretet a legszínesebb
mindezek közül. Nem vagyok téma hiányában.
Az alakok, melyeket a sík vagy a tér idéz elô az iránytû különbözô
pontjai felé mutatnak. Az irónia spontán jellegû a stílusomban. Az általános
nyugalomra igen nagy szükség van manapság.
Az alapvetô álláspontok gondolkodás nélküli áramlása: munkáim
az egész világ számára érthetôvé kell, hogy válljanak.
Nem lehetnek érdektelenek, és másrészt ablakot kell, hogy nyissanak
a világ minden pontja felé. Nem érdekelnek a méretek, a technikák,
sem a színek, ha a munkáim kedvem szerint születnek.
Mindig úgy kezdek neki munkáimnak, mintha az utolsó lenne. Ismerem
és érzem a szeretetet, barátságot és humort.
Bármily keményen is próbálom, nem tudok gyönyörûbbet alkotni,
mint a három lányom.
|
