Szindbád
Lombosodik
az ég alja
vasravert angyalok
szárnyaiból
hull a hó
a csontokban
megfagy a velô
kinn a habokban
meztelen asszonyok
forognak
és te jó zenész
vörösborba mártott
melleken játszod
az utolsó dallamot
a forró levesen
arany karikák
mozognak