Hazatérés
Néha még falumba tévedek
az új harangozó
nyakamba zúdíjta
esti harangjainak szavát
és elsodor az ôsz
a temetôbe ahol a csontok
ismerôsen vacognak
a fákon az évszámokat
már rég lemosták
lucskos esték
pillám rám csukja az éjszakát
s a sötétben
ujjaim a krizantén csokorra
fagynak
gyertyák égnek
világít a lelkiismeret
lábaim gyökeret eresztenek újra
mint az alkonyban ellobbanó fák
megemeli hegyes kalapját
a templomtorony
bár én nem köszönök el