Agyag sárgult fogaidon
arcod felszántott tarlóit
verte az esô
vörös vesszôkbôl
fontál kosarat
hogy abban hordozd a kínokat
pincédbe húzott a fájdalom
szádon kék láng sorvadt
a napok egyre szorosabbra húzták
homlokod abroncsait
s a hátsó szobában
a némaságba beleütött
gerinced roppanásának sortüze
mire kitavaszodott
habzó cseresznyefák
lobogtak csontodon