Számon
mint indigókék esték
sokasodnak a szavak
érett hegedû
karcsú nyakára
tapadnak az ujjak
az égen
ôszi szonátát
kottáznak a varjak
fák zúzott lombjain
vezényel a szél
a fény elszaggatott
húrjain
befejezetlen a mozdulat
ôrvénye
az írógéppel
játszom tovább reggelig
míg a papíron
a seb varasodik