Igen én a bôrömre írom
minden versem
ezért vagyok összekarmolva
összeégve
két metaforára tôlünk a fákon
árnyak és arányok megcserélve
én a bôrömre írom
minden versem
nem feledve a lépcsôk
felhólyagzott testét
a jelzôk koporsócsend ütését
pillámon forró téglák az éjszakák
homlokomon jeges szavak csillogása
én a bôrömre írom
minden versem
pórusaim kihûlt kövek mélyítik
én a bôrömre írom
a bôrömre a bôrömre
hogy fájjon
kezedben a vers
és ott kezdôdik
ahol vége