A vers illata

        Mikor hajnalban
        az éhes madarak
        felcsipegették
        a végtelen papírról
        utolsó betûinket
        nyomban jelentkeztek
        az elvonási tünetek

        koplaltunk eleget
        nyelvünkön hópelyhek
        gyóntak
        nem tudtunk meg semmit
        messzire mentek
        az illatok

        talán eper lehetett
        fû fahéjjal keverve
        hajad illata is
        behelyettesíthetô

        csomagoltál mára
        valahogy mégis
        elillan
        magának tetszeleg