Ádám versei változóban. Magabiztosan ring a poézis veszélyes hullámain. A balansz másfelé kormányozza a verseket, mint tíz éve, ha a viziút, a cél ugyanaz maradt is. Persze a kapitány másképpen viszonyul idôjáráshoz, napi feladatokhoz, mint az inas, a hadnagy, a hajógépész. Egy hajó, azonos útvonal, egy szakács fôztje, a kapitány helyzete mégis más. Egyetlen, aki ismeri az aknazár titkos kódjait, a tengeralattjárók pillanatnyi helyzetét.

De mi a vers 1996-ban?)

A vers:

"Ha valaki megkérdi tücsök-madaracskánkat:
- Tücsök-madaracska, mi a te orrocskád? - a kis tücsök-madár így válaszol neki:
- Az én orrocskám tavaszi jeget vágó baltácska, sötét téli eget vágó fejszécske.
- És mi a te két orrlyukacskád?
- Két puha nyúlfészek az én orrlyukacskám.
- És a két szemecskéd?
- Palóc asszony lámpája, lókosi nagylány világítószerszáma a két szemem.
- Tücsök-madaracskám, mi a te fejecskéd?
- Az én fejecském a napon suhogtató kaszás mesebeli-ezüstvízivó csészéje, nyögdécselô nova-kapás hátgyógyító ezüstpohara.
- És mi a te derekacskád?
- Palóc asszony sok szoknyája, lókosi leányka ôszibarack-combja a derekacskám.
- És a szívecskéd?
- Palóc asszony hímes varrózacskója, lókosi lány díszpárnája döngetô szívecském.
- Tücsök-madaracskánk, mi a te tüdôcskéd?
- Az én tüdôcském palóc asszony elsô álma, lókosi lányka posztózsákja.
- És a hátgerinced?
- Palóc asszony kapurúdja a hátgerincem.
- Tücsök-madaracska, mi a te szárnyacskád, mi a te szárnyad?
- Szárnyacskám az Ipolyon felúszó potykakirályra vadászó palóc ember lobogó, gatyaszárító tüze, hideg ôszben Nyírjest hálóval meghúzó didergô palóc ember akácparazsa.
- És a kis mellkasod?
- A mellkasom palóc ember szélfala, palóc ember erdôcskéje bolond zivatarban.
- És a farkcsontocskád?
- Száz éhes reggeli szájat jóllakató ôzbak az én farkcsontocskám.
- Tücsök-madaracska, mi végül a te kis tollas farkacskád?
- Palóc asszony barna hímzôfája, lókosi lányka vörös varróbotja az én kis tollas farkacskám."