Inkább ostya kellene

        Valahogy nem illenek
        nyelved hegyére
        a göröngyös káromkodások
        inkább ostya kellene

        másra valók a szikrák
        szemedben
        esetleg felgyújthatnád
        az éjszakát

        arcodról elcsenik
        a puha türelmet
        hagyod hogy
        büntetlenül érintsenek

        lassan üresek lesznek
        a szürkéskék napok
        egyre csak fogynak
        könyörgéseink