Mindig ezek a nyavalyák

        Ünnep elôtt
        vállapot pucol
        a szomorúfûz lombja
        díszszemlére készülôdnek
        sovány borosüvegek
        majd meghíznak
        biztosan
        így kezdtük mindannyian

        újságpapírra esnek
        szédült csillagok
        szinte már
        hullócsillagok
        különös lefokozás
        tényleg az

        elôbb lépnek
        rozsdás szögbe
        az árnyak
        mint gondolnád
        mindig ezek a nyavalyák

        elmasíroznak elôttünk
        az árnyak
        csak játszanak
        a szomjas kulcsokkal
        cserepes a száj
        elszárad a remény