mennyit veszekedtem
a lusta lombokkal
ablakod elôtt
hogy megleshessem
szobád sarkában
a fecskefészket
fürödnék
vállad mélyedésének
felkavart tavában
akár a fulladást is
vállalnám
lennék erôs szitakötô
mely felemelné
pilláidról
a mázsás sötétséget
de ennyi év után
ki viselné fapofával
a romantikát