Harangjukat a denevérek

        Megint szellôztetsz
        kitárod az eget
        mintha így
        könnyebb lenne
        megvárni a soros
        szorongást

        meghal a gyertya fénye
        fekete sapkába bújnak
        a templomtornyok
        egyre csak húzzák
        harangjukat a denevérek

        várjuk hogy
        könnyebb legyen a szó
        talán örökre
        kilakoltatták szánkat

        akárha hegyek nyomnák
        bordáinkat
        nehezen jön a levegô