Frissen mosott emlékeink

        Frissen mosott
        emlékeink
        betöltik a szobát
        alig jut hely
        a jelennek

        megszokásból
        visszafelé
        pereg a kopott kópia
        lassan
        kisbabák leszünk

        száraz idôben
        ritkán penészedik
        arcunk bôre
        de már dolgoznak
        a foltokon

        mintha bármit is
        számítanának
        a régi mozdulatok
        azért megôrizzük
        a pillanatot