Fiúk emlékeztek sose volt este
és a hajnalokban nem volt a következô nap
eltemetve csendesen mondom ezt most
hogy már konszolidálódtunk és óvatosan
húzzuk össze szemöldökünket na jó még
tüntetünk kis fürdôszobánkban kezünkben
borotvahabbal de más ez valahogy húsunk
belereszket ahogy a maszatos ablakon
benéz egy szétcsapott fejû madár jelkép
gyanánt összehúzott gallérral lôdörögnek
a toronyházak idegenül rángatjuk arcunk
forradásait az átjárók harmonikáiban
apánk a fronton sem fél így mi meg
az eperfákból kiálló szögekre is félve
akasztjuk fel gondjainkat ki akart itt
s miféle forradalmat gitárunk hangfoszlányai
meghaltak a szônyeg alatt mi bosszúból
/ki ellen s miért/ gyereket nemzettünk
hogy legyen kivel üvöltenünk és ugyancsak
bosszúból feleségünkbe szerettünk fáznak
a lábnyomok várjuk a megváltó esôt a
suhogást nagykabátban mutatóujjunkat
az égbe fúrjuk és mérsékletre intjük
a villámokat inni még iszunk ha muszáj
felhörpintjük a maradék felhôt valahogy
a mosolyunk is fonnyad
a szalmakazlak helyén feszes rendben
bálák mértanát rajzolja az este pizsamánk
/anyánk a csavargáshoz adta/ ott van
valahol a magyar tenger északi partján
eltemetve virágot nem visz senki már sárgul
a fû kibírhatatlan a véres szemû halak
tekintete bólogat a nád megvagyunk fiúk
a kardhalakkal minek csatázni ha rongyos
az este különben jó film lesz a televízióban
egy sodró folyóról mondhatni itt a demokrácia
mégis mi ez ahhoz képest hogy ôsz van és
sétálhatunk zsebünkben keserû füsttel
borókagallyal megyünk dolgozni beleillünk
a tájba nagy mellükkel tüntetnek a lányok ez
már tényleg majdnem forradalom de mit kezdjünk
a kipucolt frázisokkal jaj pont a
békegalambok szarnak a fejünkre
kedves az idô alig remegnek a rongyokba
burkolt lábak forró homokba dugja fejét
a nap s fekete kalapban ülnek a bokrok
jajgatva jár az óra egy szûk barlangban
visszhangzik az ének a mi dalunk a mi
indulónk kifakult térképen nézzük szerelmünket
a zsugorodó tájat simogatjuk a cserépkályhát
s elégetjük indulatainkat gyorsak vagyunk
megelôzzük a földrehajló fûszálakat
kiegyenesíti a már említett esô ver csapdos
tisztára mos meztelen mûanyagbabákat
játékosan sodor a szél apánk dohányából
cigarettát hogy emlékezzünk elérzékenyüljünk
fiúk akárha a gangon sírna nagyanyánk
rózsafüzére csönd lapul a polcon és a
távolban fáradtan morog a
szétzavart pipacsok nemzedéke