Menekülés a tükör mélyébe

        Mintha néhány millióan menekülnének
        az aszfaltszigetrôl betyáros hajrával
        a biztos szegénységbe
        rongyos felhôk vonszolják
        a napot hallgatagon
        leszaggatják a holdat is
        a hirtelen távozók
        vért köp az alkony a lakótelepen
        egy betonkalyiba falára
        s a menekülôk nem férnek el
        e parányi hazában

        oly tágas a tükör
        mélysége határtalan
        elnyeli a színeket
        a lábdobogás sem érzékelhetô
        pedig mintha néhány millióan
        a tükör mélyébe menekülnének
        savanyú szél csapdossa a kukák tetejét
        lakókocsi alatt sunyít egy kutya
        lassan már kínzókamrává válik
        a sarki kocsma is
        üresen sajog a pult
        kipusztult az ének