Maga köré gyertyákat gyújt
így im memoriam arra a télre
márvány emlékmûvé válva
vállán galambok vacognak
akárha fehér rongyokat
rázna a szél
szakadt bakancsok
újságpapírjait betûzgetik
a magasból tépett varjak
s mínuszok hírekbôl a tél
átnyújt egy csokorral
kihalt céllövöldék
törött hurkapálcáira tûzve
kínosan mosolyog a hold
már nem vár senkire
csak tangóharmonikázik
s kék szemébôl béke száll