Felzúgnak szikláink
Hallgassuk hát a köveket
szigorúan beszélnek
történelemrôl máról
összeszorított szájról
olyannyira mélyrôl
jön a hang
felzúgnak szikláink
mit sem érnek már
az elárverezett sóhajok
a sasok meggyújtott szárnyai
bevilágítják a völgyet
mégis eltéved
ebben a kôrengetegben
a tekintet késô van
lassan kiegyenesedik
a kôben megörökített
patanyom
ti szigorú kövek
szóljatok ha lehet
még hangosabban
hangosabban