kertem mellkasán
kinôtt már a fû
meggyfám dereka kettéhasadt
akár a cserkész gyülekezet
hatalmas Kossuth-címerek
húzzák le a vállat
konjunktúralovagok
maszatos kézzel nyúlnak
nemzeti ribancok combjai közé
sokszor büntetésbôl
lobognak a zászlók
az újságokban kiszáradnak a versek
segédköltôk sárguló papírján
idegen karmolások égnek
ezekre a borostás
évekre vártam
mégsem vagyok boldogabb
félek elúszik a szélben
Széchenyi mosolya