Összegyûrt lepedônk
sárga foltjai
Most leporolhatod minden lányregényedrôl a
romantikát
fehér orgonát téphetsz ez lesz a remény és
lábujjaid közé tûzheted jól van nem sértegetlek
mellém fekhetsz mint régen mikor még szégyelltük
összegyûrt lepedônk sárga foltjait mikor
szalmazsákunkban suttogtak a szôke fejû kalászok
s gerincünk is jól bírta szeretkezés közben
a divatjamúlt versesköteteket
figyelj rám néha ollóba fog a kétség
hét év próbálta lefejteni rólam a szerelmet
valahogy átvészeltük a csendet
a hegedûszotána fájdalmas ölelését
nem olyan nagy baj az
ha összegyûrt lepedônk sárga foltjairól
nem a hold jut eszünkbe