Riposzt

Egyszer majd

mindjárt az elején
közbeszúrás jön

úgy kezdôdik
mint egy mese
kikezdünk
olyan hús nélküli
kékszemüveges
mûszempillás
vasorrúval

egy kanyarral
visszaballagunk
az elejére

egyszer majd
nyugodtan alszunk
kedvesen
minden hortyogás
visszavonva
el kellene felejteni
néhány millió
karcolást
kitörlöm

az emlékeket

a seggem
híven a polgári
hagyományokhoz
jól van kedvesem
ne szórjunk sarat
különben is
útban van a gyerek

közbeszúrás
figyeljünk többfelé

Európa felé
kopik szemünkbôl
a kék
röpül a bogár
másodvonalbeliek
faragnak kicsit
a kedvünkbôl
jó lenne beállni
derékig
nézni ahogy
nyelvük helyén
bajonett villog

közbeszúrás
nem tôlünk de

egyszer majd
nem törôdünk semmivel
ha ez egyáltalán
lehetséges nem
lesznek kérdések
meg minek is
mostanában soványabb
a hold a melled
meg dagad nagy
magyar mell születik
a demokráciában

közbeszúrás
szinte riposzt

csorog a nyál
az ereszrôl
egyszer majd
elhagyjuk sajátos
árnyékunkat
pillantásunktól kiolvadnak
a jégbe fagyottak
s vállunkra röppennek
ezt szeretnénk
ha még szerethetünk
valaha is

közbeszúrás
csak úgy

egyszer majd
rózsákkal borítom
az ágyad
nem azért
tényleg nem
a tövisek miatt
de mit lehet tudni
lehet nem is te vagy
csak mûanyag kô fa
egyéb

közbeszúrás
végül

egyszer majd
fejünk fölül
megesszük
a mézeskalács
cserepeket sajnálom
gyerek
jobbat gondoltam
neked nekünk