Görög Imrének
Barátom
a tûzoltó kocsma asztalának
sivatagába meríted homlokod
midôn struccok vágtáitól
lebbennek szemeden a függönyök
vasárnapok dobpörgéseitôl
hullámzik az olajos padló
sörhabot buggyant
korsó magányt
egy félmeleg kéz
s kifosztott papírrepülôk
landolnak a pulton
harisnyás terroristák
a hétköznapok
Otthon a szobában
fonnyad a fû
és kicsorbul
nyelved pallosa