Nyakkendô a cseresznyefán
Papírba csomagolt szorongásainkat
kibontja már a huzat s a reggel
végszóra jön mondom végszóra jön
egy villanyoszlop meghal a ködben
sötét kalapban házam elé telepednek
a gondok s kirojtozzák hideg homlokomat
féltelek hazám az ünnepektôl
csak pihegsz Európa hasán
akárha végtelen hosszú nyakkendô
sziszegne a cseresznyefa nyakán
fehér lepedôk szunnyadnak az utakon
és sáros bakancsok nyomában
elhalnak a harangok foszlányai
nem így akartam ünnepelni
nem akartam koccintani
csonttá fagyott fecskék szárnyaival
sápadt holnapokra
most önként ülnek
karóba a madárijesztôk
és egy kopott nyakkendô
fáradtan integet a cseresznyefán