Nosztalgia
Voltam én boldog is
mikor a semmibe induló
vonatok lépcsôjén
bôröm alá szökött a szél
és rövid ujjú ingben
integettek a jéghegyek
mikor karcsú combok tövébe
fészkelt a hold
s az égre
szépséges kokárdámat
felszúrta
egy vékony kardvirág
már ôszülök
pedig a tûztôl
feketednem kéne
a felszaggatott sínekbôl is
virágcsokrot köthetnék
menedéknek