fanyarul készülôdünk megint
felrakjuk harminchatodszor is
kazettás magnónkra a szünetjelet
megvárjuk míg ellebeg
bôrünkrôl a májfolt
homlokunkon dôlt betûkkel porosodnak
a napra kiírt gondok
mozdulatainkba nehéz kövek ágyazódnak
kavicsvirág fonnyad kezünkben
a kilincs letörik
hónunk alatt feketedobozok kopognak
azonosítható lesz a nyár