Hársfaágak kopott árnya

        A nagy hohenstaufi császárok
        zöld hóban örökítették meg
        lábnyomukat
        kettô a vérpadon pihente ki
        a homály bársonyát s te
        Walter von der Vogelweide
        huncutkásan fintorogsz
        közben a hársfaágak
        kopott árnyát ellopta egy madár
        nem baj ha szálanként ôszül a fû
        bár kissé nehezen viseled
        a kettészakadt harmóniát

        Mivégre vannak a hideg patkányok
        s fôleg felmetszett hasukból
        miért állnak ki felkiáltójelek
        és ide tartozik még elszórtan
        a levedlett kígyó ruhája
        hogy van ez

        mire valók a fülledt délutánok
        hársfák kérgét fôzik
        hosszú combú lányok
        tömjén illata
        a zsebekben

        A szélmalom forgó csontváza
        már megint neked integet
        és a távolban oly hatalmasnak tûnnek
        a levágott napraforgófejek

        A gyertyák lángja
        áttáncolja az éjszakát

        micsoda mulatság van itt
        Walter von der Vogelweide
        most a tárgyak választanak
        maguknak szeretôt
        ez van