Tanár úr löttyedt idô van ma
csöndes és veszedelmes
kalandokat kínál a homály
rücskös farkasok büdös szájából
kizúdulnak a megtépett mondatok
ugyanúgy ugyanitt Gyarmaton
kormosan röppennek a madarak
üszkös fûzfagallyakra
telepedik a magány

az Ipoly csak játékfolyó már
bár odaát is élnek magyarok
és Abderába vendégként
átjárnak különös szénaillatok
ünnepek ha vannak még
kedvetlenül táncolnak az asztalok

tanár úr nincs hó ezen a télen
mégis vacogunk
ezen a mérhetetlen fehérségen
halottaink lepedôje foszladozik
s náluk remélünk menedéket

fény nélkül füstölögve
ôrt állnak a gyertyák