A gipszlányok arcán csudaszép...
A fehér sasokról kéne írni amikor a hómezô
fölött röpülnek szárnyuk akárha két legyezôt
löknél a huzatos égre az a baj hogy már
évek óta nem láttam ahogy a sasok a fehérek
örvénybe feküdnének és legyezôt sem lehet
kapni
nemhogy odalökni a szélbe úgy könnyedén
sebej a gipszlányok arcán csudaszép az
eltévedt
hópehely csak olvad ám a rúzs különösen
különös nofene ez is szétfolyik már már
vérre gondolunk még szerencse hogy roppant
irigyek a sötétítô függönyök eltakarják
könnyeinket ha már könnyek potyognak
hát kell gyertya is olyan hunyorgóan tétova
mert itt mindig meghaltak a maszatos
demokráciák
és a halotti tor bohócok pajzán énekével
zárul benn szakad a hó kinn megtörik
a napsugár egy protézisen a villanydróton
kiterítve száradnak a fehér sasok jobbra
majd balra dobálja a szél csüngô szárnyaikat
megszökött fiatalságunk is a gipszlányok
arcán meg csudaszép az eltévedt hópehely
csak olvad