Galambbegymonológ
Minszktôl ötven kilométerre
volt egy bánya oda jártunk naponta
szenvedést mímelni a hosszú út
miként a bánya nedvesen csillogott
az ôrök szúrós tekintete hátunkba hatolt
igaz irtkán vertek bennünket
azért néha vállunkra ájult a puskatus
az út mentén a lucskos fû közül
a gombákat elôcsalogatta a halovány napsugár
különösen a galambbegy rózsaszín kalapja
tett ránk különös benyomást
mondhatni báli dáma volt
a barakkban kifordítottuk
gombától súlyos zsebünk
gallyakból rácsot készítettünk
illô módon figyelmeztetett ez is
rabságunkra aztán gyöngéden ráhelyeztük
a földes galambbegyeket
szinte nyersen faltuk fel az egészet
s negyvenhétben hazatérve
gombalevessel várt a feleségem
azóta ha gombát látok
minduntalan a hányinger kerülget