Vecsernyekor kopog az esô
a balkonon és haikut ír
sárga levelekre
Vecsernyekor kopog az esô a balkonon
és haikut ír sárga levelekre
az ôsz mint a modern költôk
mert haiku nélkül nem ôsz az ôsz
és nem költô a költô kopog az esô
Babits szigorú tekintettel
ül a balkonon miért e mély tekintet
mester vecsernyekor illô mosolyogva
fogadni a haikut fôleg ha esô írja
sárga levelekre a vers cintányérját
finoman zendítik az alkonyba veszô
madarak szárnycsapásai jó itt
ebben a tartományban csak halottaink
sárga kezei zavarnak kissé
mikor átnyúlnak a lombokon
kopog az ôsz a balkonon és haikut ír
mint a modern költôk vecsernyekor