Miközben búcsúcsókot
dob a hóembernek
szempilláján megolvad
a jégcsap
Elôször a mozdulatlanság aztán a mozdulat
megmásíthatatlan el nem feledhetô
ahogy integet önfeledten melle átszúrja
a feszes fehér zsákruhát mindössze két
barna folt látható a szemek uraim a szemek
nyilván a köd játszik a testtel test a köddel
mindesetre valaki bujálkodik nem csoda hát
ha körme alá szökik a szél lassan kékülni kezd
a szem amit egyébként barnának álmodott az
Isten
mert az Isten általában barnának álmodja
a szemeket hiába hogy mi a kékre tippelnénk
fôleg az ég miatt ahonnan idôközben jönnek
szépséges suhogások persze csodálatos az érett
asszonyok hónaljszôrzete és még nem is
szóltunk
a combok felsô felületérôl különös tekintettel
ahol összeérnek lám lám nem véletlenül
pirosodik
a hóember répaorra tavasz lesz nemsokára
combmeleg tavasz maradjunk még kicsit
figyeljük a mozdulatokat ebben a se meleg
se hideg országban miközben fôhôsünk
búcsúcsókot dob a hóembernek
szempilláján megolvad a jégcsap