galambok vérzô szárnya
hoz alkonyt
szánkon üszkösödik a mosoly
a betonon olvashatatlanok
a lábnyomok
fôleg a sötétítô függönyök
rebbenései
eltartanak évekig
és a halottfehér csöveken
undorral adott morzejelek
szépek a galambdúcok
olyannyira zúzmaráznak
a tekintetek